Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szeretet....

2012.06.23

A szeretet megváltoztatja a világot, új távlatokat nyit meg előtted, ha hagyod, hogy ez a csodás érzés elsodorjon magával.  Nem kellenek hangzatos dics- himnuszok, nem kellenek betűkben megformált vallomások, elég, ha érzi az ember ennek a szónak a tiszta értékét.

...állok a tükör előtt, lassan emelem fel tekintetem, hogy minél többet felfogjak abból, amit látni fogok, amit látni akarok. Rengeteget változtam, lelkileg megerősödtem, de tudnom kell, hogy abban a másik dimenzióban, ahol egyszer már voltam, ugyanolyan változás történt-e velem, mint ebben a létben.

... fekete nadrágom helyett tükörképem hófehéret visel. Igen. Ő már merészebb, tudja, hogy min kell még alakítani, miben kell változni. Óvatos tekintettel kutatom feljebb a képet, és megdöbbenve látom, hogy sötét felsőmet ledobta, világos blúz öltözteti testét, merész kivágással. Arcán kedves mosoly, csillogó tekintet, enyhén vörösbe játszó vállig érő sörény, és még valami, ami megmagyarázhatatlan... körülötte annyi szeretet van, annyi kedvesség, ami nálam még hiányzik. Kinyújtja kezét, régi ismerősként int, hogy lépjek be, és engedjem el magam, engedjem, hogy ő vezessen megint...

Megérintem hasonmásom ujjait és látom, hogy a tükör merevsége feloldódik, képlékennyé, formálhatóvá alakul érintésem nyomán. Becsukom a szemem és testem átlép egy másik közegbe. Érzem a misztikum hatalmát... magához vonz, átölel, bátorít...

 

Kéz a kézben sétálunk: a tükörből oly jól ismert önmagam és én. Zöld pázsittenger lábunk alatt, de az ő lábán nincs cipő - lerúgom hát gyorsan a magamét, és érzem, ahogy bársonyossága simogatja talpamat, körülöleli bokámat... kellemes jó érzés áraszt el érintése nyomán.

- Érzed már? - kérdezi tőlem.

- Igen, a kezdet már itt van. - válaszolom halkan.

- Gyere tovább! - súgja a fülembe - olyan helyre viszlek, ahol újraálmodhatod az életedet, ahol önmagad lehetsz.

Felkacag kedvesen, s hangja messze felszáll a kéklő égig. Lassan ballagunk, itt az idő nem számít, miénk a végtelen, miénk a minden...

Szemem előtt alakul a táj. A távolból szürke foltnak látszó képződményből sziklák születnek, hatalmas fák bújnak elő a semmiből - ismerős, oly ismerős ez a hely, mintha már jártam volna itt valamikor...

Gondolataim versenyt száguldanak a széllel, tudnom kell, miért vagyok itt, miért nem ismeretlen ez a hely, és akkor, mint egy villámcsapás, beugrik, megnyílik emlékeim tárháza:

- ez az a hely, ahol a szívem egy darabját adtam valakinek - mondtam ki hangosan.

- igen, ez az a hely! - hallom a halk választ.

Csak állok, és nem győzöm magamba fogadni ezt a rengeteg szépséget, ami könnyedén magához ölel...

-         a selymes fényű pázsit, milliárdnyi színes virágával,

-         a hegyről lezúduló vízesés, mely egy nagy tavat képez a közelben,

-         a melengető napsugarat, mely arcomat végig simítja,

-         a szellő pajkos játékát hajamban...

 

Megérinti karomat, rám kacsint, és én szótlanul megyek vele tovább. A lelkem szabad, vidáman szárnyal, de még nem tökéletes ez a szabadság...

- Gyere!- kiált fel hirtelen, és szalad a tó felé.

Meglepődve látom, hogy közben megszabadul ruháitól, és pőrére vetkőzve csobban a tóban.

- Ezt akarod? - kiabáltam utána.

- Igen! - bugyborékolta nevetve. - Gyere már, ne félj!

- De hideg a víz, belefagyok! - vitatkoztam volna, de nem érdekelte.

Nem volt más választásom, követnem kellett, mert tudtam, nélküle elvesznék, magányos lennék.

Gyorsan kiléptem hát nadrágomból, sötét felsőmből és rohantam utána.

- Mindent vegyél le, ne legyél szégyenlős! - szólt ki a habokból egy hang.

Levettem hát az utolsó darabokat is magamról, és egy merész mozdulattal, elmerültem a folyékony létben.

Fáznom kellene, dideregni, vacogni, - de nem! A hullámok langyos érintése, kutató cseppjei körülöleltek simogattak, melengették testemet.

- Érzed már? - kérdezte egy hang mögöttem, de választ nem kapott, mert lerántott magával a mélybe. Nem védekeztem, engedtem, hogy irányítson, hogy a lelkem teljesen felszabaduljon. Vakon bíztam benne, ahogy magamban is...

Merültünk egyre lejjebb a kéklő átlátszó létben, körülöttünk fergeteges táncot jártak a színes halrajok - ámulva figyeltem törékeny testüket. Csodavilágban voltam, egy mesés valóságban, ahol megszűnt az idő és a tér... 

Mivel emberből vagyok, levegőért a felszínre kellett úsznom. Sajnáltam elhagyni ezt a tündérvilágot... felfeküdtem a vízfelszínre, alulról a kéklő selyem cirógatott, felülről  a nap melengette testemet. Hunyorgó szemmel néztem a nap sugarait, ahogy megtörik messze a tükörfelszínen. Boldog voltam, kiegyensúlyozott...

Tudtam, hogy lassan vissza kell térnem a saját világomba, ezért most én fogtam kézen tükörképemet, és kihúztam a partra.

- Mennem kell. - mondtam lágyan

- Tudom, itt az ideje, de bármikor visszajöhetsz, ha szükséged van rám! - 

- Megkereslek, soha nem hagylak el, mert TE én vagyok! - mondtam a szemébe nézve.

Összeszedegettük ruháinkat, felöltöztünk és kéz a kézben elindultunk vissza oda, ahol kettéválik az álom és valóság...

Mosolyogva megcsókoltam arcát, - egy utolsó érintés, majd elengedtem puha ujjait és átléptem a küszöbön...

...Újra a tükör előtt: szemben hasonmásom, de mégsem teljesen... ruháink  felcserélődtek, és szemében felfedeztem a régről jól ismert opál fényt. Hajába belekapott a szél, arcán végigsimított, majd letörölte a feltörő gyémánt-ragyogást.

Hajam még vizesen tapad a fejemre. Blúzom nyakig begombolva. A legfelsőt kigombolom, majd leszakítom, a következőt egy cérnaszál tartotta csak, tőle könnyű volt megszabadulni...

- Neked adom! - mondtam lágyan s kinyújtott kezemmel a tükör felé nyúltam.

A másik létből kinyúlt egy kéz, ujjai közé vette a gombokat, majd eltűnt.

Újra ott álltunk egymással szemben.

A tükörképem és én...

...megcsókolta a letépett gombokat, a háta mögé hajította, majd egy hirtelen mozdulattal letépte magáról az eddig viselt öltözetet...

... ugyanaz a hófehér nadrág, és világos felső fedi testét, mint az enyémet...

... ugyanaz a tükörkép, mint én...

...a tükörképem és én...

..én...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.